Mielőtt elolvassátok, annyi háttérinfót adok hozzá, hogy az LMP kampány csapatának határozott utasítása az, hogy egyetlen idegen plakátot se tépjünk le, ne ragasszunk felül, akkor se, ha mások megtették ugyanezt velünk, ilyenkor új helyet kell keresni. Azonban, ha valamelyik plakátot már letépték mások és csak a felismerhetetlen maradványai maradtak, akkor ragaszthatunk rá. Valószínűleg a Jobbikos aktivisták is ezt látva, és erre hivatkozva sértettek törvényt.

Este hét felé értünk el a Kálvin térhez a Múzeum körút felől, ahol most nagy a káosz a 4-es metró építése miatt. Azonban a káosz közepette is feltűnt egy fiatal fiúból és lányból álló páros, akik jól láthatóan szintén választási plakátokat ragasztottak az utca túl oldalán vagyis az Üllői út és a Ráday sarkán. Hamarosan az is egyértelművé vált, hogy Jobbikosokról van szó. Valami naiv szolidaritás érzés fogott el a látványtól, hiszen itt van egy ma még szintén kicsinek mondható párt, akik - hozzánk hasonlóan - szintén kisipari módszerekkel, ellenszélben próbálják meg eljuttatni véleményüket az emberekhez. Igaz, ez a vélemény elég félelmetes az ő esetükben... De úgy hallottam eddig, hogy nem szokták bántani a hirdetéseinket. Ám ahogy figyeltem őket láttam hogy ők is módszeresen ráplakátolnak a miénkre, illetve letépkedik azokat. Mivel nem az a fajta ember vagyok aki zokszó nélkül ölbetett kézzel szereti nézni ha igazságtalanság történik odamentem hozzájuk megtudakolni, vajh miért is teszik ezt. A hitelesség kedvéért igyekszem szó szerint ide másolni rövid beszélgetésünket.

- Sziasztok! Ne haragudjatok de miért plakátoltok rá? kérdeztem őszinte kíváncsisággal.

- Mert utáljuk a mocskos kommunista zsidókat! - hangzott a lakonikus válasz a fiú szájából

Hát ezzel a lehengerlő indokkal valóban nehezemre esett mit kezdenem, mint ahogy az első perctől kezdve éreztem azt is, hogy komoly vitakultúrával, és széles látókörű és olvasottságú emberekkel hozott össze a sors, és a feladathoz igazán nehéz lesz felnőnöm. De azért megpróbáltam.

- Na jó de mégis ez nem szabályos, és a kampány etikettbe ütköző dolog. Az LMP sem plakátolt a Tiétekre! - folytattam tovább.

Ekkor odajött egy idősebb néni is. - Miért nem plakátol alája hiszen van ott még hely? - próbálta mondani békítőleg.

- Nem érdekel, a mi plakátjainkat is letépik, meg leragasztják azt lehet? Miért csak a Jobbikét lehet? Arra lehet horogkeresztet rajzolni? - replikázott a fiú meg a lány egymás szavába vágva.

- De mi nem... kezdtem volna de nem hagyták, hogy befejezzem.

- Ez is össze van firkálva, horogkereszttel meg Dávid csillaggal. - mutatott némiképp következetlenül a srác a mi plakátunkra mielőtt ráragasztotta volna a sajátjukat, majd letépte a hirdetőtábla másik oldalán lévő plakátunkat. - Na és ez itt milyen plakát? - muatott diadalmasan egy Jobbikos plakát maradványaira, mely éppen láthatóvá vált azáltal, hogy a miénket letépte.

- Valóban Jobbikos. - mondtam.

- Igen? Jobbikos? Na akkor ki is plakátol kire? - csattant fel diadalittasan a fiú.

- Ok. - mondtam. - Mi LMP-sek vagyunk, nem tudom a plakátotokat ki tépte le, de mivel azt látom, hogy ti most mit csináltok ezt jelenteni fogom a kampányközpontunknak annak minden következményével együtt. Azzal választ sem várva sarkon fordultam a barátaimmal és elindultunk a Ráday utca felé. Amazok még utánam kiabáltak valamit, hogy "látszik is, hogy LMP-sek vagyunk", meg még valami zagyvaságot amit nem értettem.